Az előadások 3 napon át, két szekcióban folytak, az egyik szekció lényegében a gyakorló táplálkozási szakembereknek (dietetikusok) szólt, a másikba inkább a táplálásra és mesterséges táplálásra vonatkozó részletes kutatói és átfogóbb oktatói előadásokat soroltak be. A bő program jelen ismertetés keretében nem foglalható össze, de ízelítőként – időrendtől függetlenül – néhány kiemelkedő előadásra utalok a következőkben:
Az idei kongresszust az én előadásom nyitotta meg, mely a parenterális táplálás gyógyszerészi kihívásairól szólt (interakciók, inkompatibilitások). Ezt G. Rao amerikai előadó követte a tápanyagok sejt-jelrendszerekre kifejtett hatásairól, majd a táplálkozás-mortalitás összefüggései (RB Singh) zárták a kezdő, plenáris szekciót. Mint az idei MTTT konferencián is, Ahmedabadban is téma volt az AGE (Advanced Glycation Endproduct) és az akrilamid-képződés az élelmiszerekben. Egyelőre kevés távol-keleti ország vezetett be az élelmiszerekben fellelhető akrilamid, ill. más Maillard-reakció termékre vonatkozó határértékeket és hatósági szabályozást, de efelé mutat a tendencia. Több előadás foglalkozott konkrét betegség (pl. a diabétesz, a COPD, a krónikus vesebetegség, stb.) és a táplálkozás összefüggéseivel. Buttar professzor tehén-kolostrumról tartott elődása és OK Gupta dr. flavonoidokról, ill. a nobiletinről és a zöld teáról tartott értekezése is nagyon lekötötte a hallgatóságot. A japán Watanabe professzor egy új fejlesztésű és nagy reményekre feljogosító „medical rice” azaz orvosi rizsfajtának a tesztelése során tapasztalt humán egészség-előnyöket mutatta be. Nagy érdeklődés kísérte és vita követte Amit K. De professzor előadását a keleti fűszerek élettani hatásairól és az ezek rendszeres alkalmazásával a szervezetbe bevitt mikronutriensekről. A kalkuttai professzor elismert szakértője e területnek, több könyve is jelent meg e témában. Ugyancsak nagy figyelem övezte Geeta Dharmati professzor asszony sok példával és szemléltető ábrával tűzdelt, a nutrigenomika fejlődését bemutató előadását is. Továbbá a mumbai S Joshi professzor gyógyszer-étrend interakciókról szóló előadása is sok hallgatót vonzott. Általában megállapítható, hogy a hallgatóság minden szekcióban nagyon aktív volt, sok hozzászólás és intenzív vita követte az előadásokat, így az üléselnököknek számos alkalommal kellett megalkudni a program időbetartását illetően. [Az előadás-anyagok jelentős része – az ígéretek szerint kb. 1 hónap elteltével – elérhető lesz majd az interneten (www.22nd WCCN.com), egyelőre azonban még csak a kongresszusi meghívó (az is hibás adatokkal és előadókkal) található meg a honlapon. Azt is tudni kell azonban, hogy az ottani ígéreteket kellő kritikával kell fogadni…]
A rendezvény valamivel több, mint 300, többnyire indiai résztvevővel zajlott, de a távol-keletről, az USA-ból, Kanadából és az Európai Unióból is voltak előadók. Sajnos az Orosz vendégek a kései vízumigénylés miatt nem vettek részt a kongresszuson, pedig a jövő évi WCCN náluk kerül megrendezésre (nem Moszkvában, hanem Vladimirban, előre láthatólag júniusban), mielőtt 2020-ban Krakkóban találkoznak a WCCN résztvevői.
A mostani rendezvény helyszíne Gujarat állam fővárosa volt. Ez az állam India egyik leggazdagabb állama, ugyanis sokáig vezetett a gyapot-, a földimogyoró-olaj és dohánytermesztésben. Maga a város Budapest méretű, erősen fejlődő egyetemi város, persze, nem európai normák szerint véve. Mint nagyon sok indiai település, ez is hatalmas területen fekszik, eléggé szellős a beépítettsége, ezért bármit meg akar nézni a látogató, hosszú kilométereket kell utazni, leginkább motoros riksával, ami a helyi közlekedés legelterjedtebb eszköze. A közlekedést sem úgy kell felfogni, mint Európában vagy Amerikában. Itt minden zajos (mindenki dudál) és zsúfolt (4 sávon 7 sornyi közlekedési eszköz), előnyt pedig az élvez, akinek az „orra” előrébb van… Fontos tudni a városról, hogy első egyetemét M. Gandhi alapította 1920-ban. Azóta a város – a maga módján – óriásit fejlődött, de „belvárosa” ma is tele van apró boltocskákkal, kereskedésekkel, étkezdékkel és mozgó árusokkal, noha már itt is az elektronika, ill. az információtechnológia tekinthető húzó ágazatnak, a mezőgazdasági feldolgozóipar előtt. Európai szemmel nézve ez egészen más világ és a lakosság életvitele, mentalitása valamint napi kapcsolatrendszere is alapvetően eltérő az itthon megszokottól. Nem véletlen a világba belekiáltott hirdetési szlogenjük: „Incredible India”
dr. Télessy István
