Főoldal
Magyar Táplálkozástudományi Társaság

A Magyar Táplálkozástudományi Társaság az alábbi díjakat alapította

Tangl Ferenc-emlékérem
Tangl Ferenc (1866-1917) egyetemi tanár. Orvosdoktori oklevelét 1888-ban nyerte el, ekkortól a kórbonctani intézetben dolgozott. 1889-ben a grazi orvosegyetemen, a szövettani és fejlődéstani tanszéken volt asszisztens, majd Flemming kieli professzor is meghívta. Korányi Sándor távozásával megüresedett az élet- és szövettani tanszék, melynek vezetője lett 1892-1903 között, 1903-ban Plósz Béla utóda lett a budapesti tudományegyetem élet- és kórvegytani tanszékén. Kezdeményezésére létesült a M. kir. Állatélettani és Takarmányozástani Kísérleti Állomás, melynek 1896-1917 között volt az igazgatója. 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja, munkássága alatt a M. kir. Állatorvosi Főiskola élettani tanszékét centrummá tette. Hári Pállal együtt a hazai anyagcsere-kutatás és biokémiai iskola megteremtője volt. Kutatási területei egyebek mellett az anyagcsere-folyamatok, az egyedi fejlődés energetikája, energiaforgalmi kérdések.

Sós József-emlékérem

Sós József (1906-1973) orvos, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1961), Kossuth-díjas (1959). Oklevelet a debreceni egyetemen szerzett (1932). Éveken át falusi orvos volt. Behatóan foglalkozott a tengődő tanyaiak életkörülményeivel és táplálkozási viszonyaival. 1936-tól a pécsi kórélettani intézet munkatársa; 1940-ben magántanárrá habilitálták. 1941-től az Országos Közegészségügyi Intézet néptáplálkozási osztályának vezetője volt. 1945 után a Népjóléti Minisztérium egészségügyi főosztályának vezetője lett. 1948-tól egyetemi tanár, a budapesti egyetem kórélettani intézetének igazgatója, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora (1964–67). Az Egészségügyi Tudományos Tanács és a Táplálkozástudományi Tanács elnöke volt. Kutatási területe a táplálkozástudomány, a néptáplálkozás kórélettana, az aminosav okozta elváltozások és a pajzsmirigy működése.

Tarján Róbert-emlékérem
Tarján Róbert (1913-1979) orvos, egyetemi tanár, a közegészségtan járványtan szakorvosa, az orvostudományok doktora (1966) Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte el, doktori diplomáját 1937-ben szerezte meg. Tanulmányai befejezése után az Apponyi Poliklinika II. osztályának belgyógyásza lett, ugyanakkor mellette a kórház diétás orvosi feladatait is ellátta. 1945-től került az Országos Közegészségügyi Intézetbe, a népélelmezési osztályra. 1947-ben tisztiorvosi, 1948-ban üzemorvosi, 1959-ben szakorvosi képzettséget szerzett közegészségtanból és járványtanból. 1962-ben az Országos Táplálkozástudományi Kutató Intézet élelmezés-egészségtani tanszékvezető tanára. 1966-ban kapta meg az orvostudományok doktora fokozatát a „A magyar néptáplálkozás – Kedvező és kedvezőtlen jelenségek a magyar néptáplálkozásban” című tanulmányával. Egyik résztvevője a magyarországi diétásnővér-képzés megindításának. Felkérés alapján megszervezte a Vendéglátóipari Főiskolán az élelmezéstudományi tanszéket. A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke, nyugállományba vonulása után örökös tiszeteletbeli elnöke, a WHO Szakértői Tanács tagja, tanácsadója a FAO/WHO Codex Alimentariusnak.

Fürst Péter-emlékdíj